Zoe Aionios

2005-ös oldenburgi pej kanca.Kedvességével,és remek ugrótehetségével mindenkit levesz a lábáról,de szépsége sem utolsó.Kissebb versenyrutinnal rendelkező ugróló,de ez a jövőben sokat fog változni...  

Képzési szintje: díjugratás B szint

Előkészületek

Lépteimet meggyorsítva sétáltam a földesúton,amely egyenesen a legelőre vezetett.A környék még kihalt volt,csak pár ló legelészett kinnt,amelyikek kinnt töltötték az éjszakát.Zoe egy csendes kis sarkot szemelt ki magának,s nekiiramodva hagyta ott azt a kis "lócsapatot",amelyik egymás hegyén-hátán legelészett.Mikor meglátott,rögtön a kerítéshez sietett,és halkan felnyihogott.-Szia Zoe!-öleltem át a kerítés fölött áthajló nyakát - most megyek,kialmozom a bokszodat,meg feltöltöm a vödrödet és a szénahálódat,aztán minden figyelmem a tiéd.

Általában így kezdődött egy napunk.Nyáron.De télen teljesen más volt a helyzet,amikor ezüstös hótakaró borítota a tájat.Mivel iskola volt,ezért elég korán keltem,de nem bántam,hiszen előbb találkozhattam Zoe-val.Miután kikötöttem Zoe-t a folyosóra,kialmoztam a bokszát,feltöltöttem a vödrét és az etetőjét szokásosan,de semmiképp sem tudtuk volna megállni,hogy ne lovagoljunk a hóban.Persze ezek a kissebb kiruccanások miatt néha késve érkeztem be az osztályterembe,de szerencsére Mrs. Graham sosem tette szóvá.Pedig köztudott tény volt,nem egy gyerek kapott már beírást tőle,bezárás kíséretében.Bár ez talán másnak nem volt ennyire szörnyű,de nekem valóságos rémálom mikor arra gondolnék,most akár már a lovardában lehetnék.Pech. Ezen gondolkodtam,és még számos kalandunkon,amit már megéltünk együtt,amikor friss szalmát terítetem lovam bokszának padlójára.Összecsaptam a tenyeremet,és elégedetten szemléltem az állást a megtelt szénahálóval,és a friss szalmával.Kihordtam az elhasznált szénát,majd Zoe kötőfékjével a kezemben lovamért indultam a legelőre.Nagyon aranyos volt,engedte magát megfogni.Magunk után egy mozdulattal becsuktam a legelő kapujának reteszét,és Zoe-val a pályára indultunk.Az ápolódoboz már a pálya szélénél hevert,a felszerelésünk a kerítésen lógott.Megállítottam a pályán belül a kerítésnél Zoe-t,felkaptam egy kefét,és elkezdtem kefélgetni Zoe pej szőrét,vigyázva érzékenyebb testrészeinél.Eligazítgattam a kanca sörényét egy alapos sörény-farok fésülés után,aztán egy lóvakaróval kezdtem masszírozni a lovat.Hangosan felsóhajtott,becsukta a szemeit.Páer percig masszírozgattam,és simogattam,majd felcsatoltam a lábára az ínvédőket,persze csak azután,hogy egy ecsettel bekentem patazsírral a patáit.Lecsúsztattam Zoe fejéről a barna kötőféket,a helyére pedig hamarosan rákerült a kantárt.Óvatosan ráhelyeztem Zoe hátára az úgrónyergünket,és meghúztam a hevedert,aztán becsatoltam.

Bemelegítő gyakorlatok

Még egyszer ellenőriztem a nyerget,megpaskoltam Zoe nyakát,majd lóvaglócsizmámat a kengyelbe akasztva fellendültem Zoe hátára.Végighordoztam tekintetem a pályán még egyszer,a felállított akadályokkal.-Na gyere.-suttogtam,azzal lépésbe indítottam az oldenburgi lovat a pálya szélénél.Tettünk így pár kört,addigis elhelyezkedtem a nyeregbe,és felvettem a ritmust.

Átlóváltásokat,kisköröket,nagyköröket és féllovardákat lovagoltunk mindkét kézen,és lépésváltosokat," vállat be","vállat ki" feladatokat gyakoroltunk.Zoe igazán együttműködött,és ez nagyon tetszett.Mindig is ilyen lovat szerettem volna.

Edzés

Néztünk egy hevedert,és mikor láttam hogy nem kell rajta szorítani,folytattuk az edzést.Még a pálya szélénél ügettünk egy kört könnyített ülésben,aztán rávezettem Zoe-t az első akadályra,egy meredekre.Egy...kettő...három,és ugrás!A vágtaugrásokat számolva már a levegőbe is lendültünk,és mikor a földre érkeztünk,nem hallottam,hogy egy rúd is kiesett volna a kanalából,és hangos puffanással földet érne,úgyhogy tekintetem máris a következő pályaelemre siklott.Közben már közönségünk is akadt,így még jobban égett bennem a vágy,hogy hibátlan kört menjünk.Egy cseles kettesugrás következett,pirosra és fehérre festett rudakkal.Nem volt könnyű,de tudtam,hogy sikerülni fog.Jeleztem Zoe-nak a lábammal,hogy gyorsítsunk a tempón,mire az akadályhoz érünk.Játszi könnyedséggel vette az akadály mindkét részét.-Ez az!-hagyta el a szám egy halk sikoly.Rövidítettem a száron,mikor bevettünk egy éles kanyart.Zoe patája után csak úgy szállt a homok.Ugrott egyet,de szerencsére ura voltam a helyzetnek,így nyeregben maradtam,viszont ha nem tettem volna,még bakolt is volna.-Sss...-súgtam a fülébe,de figyelmem máris a következő akadályra esett.Egy egyszerű kerítés,viszont alatta kék fólai,még hozzá nem is rövid,amely a vizet jelképezte.Bíztattam a kancát,de aggodalomra semmi ok : tökéletesen,és precízen rugaszkodott el,nem spórolva a vágtaugrásokkal.Ettől az akadálytól mindig is tartottam,mert az egyik házi díjugrató versenyen hatalmasat buktunk ennél az akadálynál,de sérülés nélkül felálltunk.Szerencsére.

Remek,és ívelt ugrások után teljesen a fellegekben jártam.A mai teljesítményünk csodálatos volt.Teljesen elkábulva csusszantam le Zoe oldalán,aztán pedig nekiindultunk levezető körünknek.

Lejártatás

Kicsatoltam a hevedert,aztán lekapva Zoe hátáról az ugrónyerget,a kerítéshez léptem.Letettem a nyerget a pálya kerítésének egyik fokára,majd ismét már hoztam is a kötőféket és a kefét.Lecsúsztattam Zoe fejéről a kantárt,és helyére a kötőfék került.Elindultam vele kézen vezete a pálya mentén,amikor pedig visszaértünk a kapuhoz,kezembe vettem a kefét és a patakaparót,majd nekiláttam a lecsutakolásnak.Zoe felvetette a fejét,de türelmesen élvezte a leápolás minden részét a lekefélésen át a paták rendehozásáig.Mikor végeztünk,becsuktam az ápolófelszerelés ládikájának a tetejét,átvetettem a vállam felett a szárat,és visszaindultunk Zoe bokszába.Út közben folyton dícséretekkel,és csemege sokaságával jutalmaztam.

Futószárazás

Amíg Zoe a szénahálójából csipegetett,én a felszerelésünket tettem rendbe a nyergesben,majd egy futószárat szorongatva a kezemben beléptem lovam bokszába.Ismét fejére került a már jól ismert kötőfék.-Jól van,semmi baj...-csitítgattam,mikor egy hirtelen felröppenő madár megijesztette,és hátrálni kezdett.Végigsimítottam szép és erős hátán a kezemet,majd a körkarámba indultunk.Kinyitottam magunk előtt a kaput,azután magunk után gondosan becsuktam,és a körkarám kerítéséhez indultunk,hogy felszerszámozhassam és leápolhassam kicsit a kancát.Ismét felkaptam a kefét,és végighúztam párszor,eligazgattam a sörényét hogy ne lógjon a szemébe,végül pedig felcsatoltam a hosszú szárat,és beálltam a kör közepére.Lépésbe indítottam kicsi kancámat,majd ügetésben,és hirtelen megállítottam.Miután egyik kézen fejlesztettük kicsit reflexeinket,megfordultunk,és másik irányba is végigcsináltuk ugyanezt,de hozzátettük még a vágtát,és a könnyed galoppot is.Ismét elégedett voltam vele.Kb. negyed óráig futószáraztunk,aztán miután egy répával megjutalmaztam kedves lovamat,leszerszámoztam Zoe-t,ismét alaposan leápoltam,és visszaindultunk az istállóba kissebb-nagyobb megszakításokkal,egyszóval még legeltettem kicsit kézen a kancát.

Utókészületek

Mikor visszaértünk az istállóba,bevittem Zoe-t az állásába,és kinyitottam neki a bokszához kapcsolt kifutójának az ajtaját.Tudtam,az egész estét ott fogja tölteni,amíg a lovászok vissza nem viszik a bokszába a többi lóval együtt.Mivel már közeledett az este,ezért összekevertem Zoe számára a speciális,sportlovaknak készült recept alapján a lótápját.Összekevertem egy kis zabot árpával,megtoldva friss répával,majd elindultam Zoe bokszába a vödörrel a kezemben.Beleöntöttem a kanca önetetőjébe a vacsoráját,és a változatosság kedvéért otthagytam neki egy darab barna kockacukrot is.Friss vizet öntöttem a vödrébe,és még elnézelődtem vele - és játszottam a kifutóban.Igazán hűséges ló,s attól a perctől,hogy megismertem,mély szeretetet és tiszteletet éreztem iránta,és természetesen,egy kis idő elteltével,ez kölcsönös volt.

Puszit nyomtam a homlokára búcsúzásképp a mai napon,és elhagytam a békés istálló körét,mely tudtam,még holnap is ilyen barátságos,és csábító lesz,főleg egy csodálatos kanca miatt...