-Hajrá,kislány!-súgtam Dream fülébe a Kétéves nyeretlenek versenyén.Dream mintha minden szavam értette volna,egy nagyobb tempóra kapcsolt.Elhúzott egy szürke mén mellett,majd máris egy sötétpejt vett üldözőbe.Egyre gyorsabban galoppozott,míg végül megelőzte egy fél lóhosszal,majd egy egésszel.Csak akkor vettem észre,hogy az Costar.Ámultam-bámultam,hiszen Costar remek galoppló volt,kiváló vérvonallal,remek gyorsasággal.Biztos befutónak tartották,s most mégis megelőztük.Nem gondoltam,hogy még vannak tartalékai,hiszen már az egész testét verejtékfoltok tarkították.Az élen,egy világospej kanca,Lady Obeya foglalta el az első pozíciót.Dream ismét gyorsult,míg elérte vetélytársa farát,és egyre jobban csökkentette hátrányát,míg végül megelőzte egy orrhosszal!Egyre jobban tört előre...beért a finisbe..és nyert!

Még ma is emlékeztem Dream első versenyére.Mindig örömmel,és büszkeséggel töltött el,mikor a nyergébe szálltam.Egyszerűen imádtam Dream-t,és én is lovagoltam,na meg gondoztam,hiszen az apám féltulajdonjogában volt,a Whitebrook farmon,ahol éltünk.Szívesen szöktem ki hozzá hajnalonként,úgy,ahogy ma is,hogy felkészítsem a mindennapi edzésre.Boldog nyerítéssel üdvözölt,mikor odakocogott a kerítéshez.Figyelmesen nézte,ahogy felkapom a kötőféket,majd átmászok a kerítésen.Megpaskoltam ívbe hajló nyakát,és épp fel akartam tenni a fejére a kötőféket,mikor ő huncutul elkapta,és elügetett a karám másik végébe.Utánamentem,és újból próbálkoztam,de ismételten nem sikerült.Durcás arccal felültem a kerítésre,kezemben a kötőfékkel,mikor odajött hízelegni.Mire észbekapott volna,a fején már ott virított a barna kötőfék.Unottan felhorkantott mikor kivezettem a füves karámból,majd nyerített egyet búcsúzóul társainak.Az idő remek volt,ezért úgy tartottam,itt kint ápolom le Dream-t,semmi értelme se lenne behurcibálni az istállóba.Miután gondosan pár csomóval kikötöttem a csikót a karám kerítéséhez,besiettem a felszerelésért a nyergesbe,majd lépteimet megnmyújta siettem vissza.A rózsaszín ég lassan kezdett kékké változni,s úgy a farm is kezdett feléledni.Alapos mozdulatokkal kezdtem kefélgetni Dream ébenfekete szőrét,majd jöhetett a négy pata,és a fésülés.Óvatosan Dream magas hátára helyeztem a könnyű tréningnyerget,meghúztam a hevedert,és rácsatoltam Dream kötőfékjére a szárat.Oldalamon vezetve Dreammel elindultunk a körkarám irányába.

Futószáron kezdtük a bemelegítést.Először lépésben 5 percig,amit Dream nagyon unt,de végülis megcsinálta.Beugrattam ügetésbe,ami már 10 percet vett igénybe,közben váltakozott a jobb,és a bal kézen.Míg végül elérkeztünk a vágtához.Dream egyenletesen galoppozott körbe-körbe.A könnyű bemelegítés befejeztével beállítottam a kengyel magasságát,felhúztam magam a nyeregbe,és ráirányítottam Dream-t az ovális pályára.

Dream igencsak csípkelődős kedvében volt,alig tudtam betuszkolni az indítóboksz egyikébe.Végül negyedóra múltán sikerült becsalogatni pár sárgarépa darabkáért cserében.Hosszú percekig várakoztunk,míg végül a kapuk kinyíltak,és két telivér,Chasy az iramló,és Dream rontott a homokos pályára.Dream egyszerűen kilőtt,de rövid száron lovagoltam,így kénytelen volt a második helyre szorulni,ami látszólag nagyon zavarta.

Megpillantottam a pálya szélén álló fehérre festett póznát,ami a hátramaradó 200 métert jelezte.Engedtem a száron,s Dream ezt kihasználva egyre gyorsult.Leelőzte Chasy-t,aki rögtön próbálta visszaelőzni,de Dream tartotta előnyét a finisig,és elsőként ért be.Elégedetten horkantott.Megsimogattam szép buksiját,majd rögtön bele is kezdtem a levezetésbe.

Délután szépen leápoltam,és átvizsgáltam a lábait.-Az 1:45 nem is olyan rossz.Egyáltalán-dícsértem Dream-t az eredménye alapján,majd átvetettem a fejem felett a szárat,és kikísértem a legelőre,egy hatalmas puszi kíséretében,és elengedtem.Majd én, mint földi halandó, leültem egy fa tövébe, újabb álmokat szövögetve... 

© Dream Belive és Hope
2010-2011
Winterlake Lovasközpont